|
A teáról az első írásbeli feljegyzések a Han dinasztiából az i. sz. II századból maradtak ránk.
Ebben az időben még nem létezett a tea mai értelemben vett írásmódja, több, egymástól funkcióban is eltérő jellel jelölték a teát.
ERYA
Az Erya a Han kori, III. századi értelmező szótár és enciklopédia a fák fejezetben nevezi meg a teát és ott tu néven nevezi. Úgy tűnik, hogy ez a tu írásjel egészen a VII. századig széles körben használatos volt, egyesek a Fujiani t’a (és értelemszerűen később a holland teát is) innen eredeztetik.
Huanya egyesítése
A Huanya állam (ma Szecsuán) feljegyzések, egy valószínűleg 350 körül keletkezett történeti irat szerint: „Amikor Wu király megtámadta Hou császárt (a Shang dinasztia utolsó császárát) nagy támogatást kapott a Bashu föld népétől. A Ba emberek teát, vörös lakkot, mézet és más értékes termékeket mutattak Wu királynak.” A háború i. e. 1066-ban történt és a feljegyzések szerint ekkor a tea már használatban volt, sőt teaültetvények léteztek. Ez a legrégebbi, történeti jellegű utalás a teára.
Tongyue
Ez egy Wang Bao nevű, Shu-ból származó író művének a címe és egy szolgavásárlási okiratra hivatkozik, ami részletesen leírja egy háziszolga teendőit. Ez voltaképpen egy szerződés, ami rögzíti, hogy a szolgának „ki kell takarítania a házat, kimosni a szennyest, bort kellett vásárolnia, vizet meríteni, elkészíteni az ételt és az étkezőasztalt.” Fokhagymagyűjtés a kertben, disznóhús vágása, hal- és rákfőzés, favágás, krumplileves, ecetes halsaláta, gőzölt tészta készítése mellett teakészítés és a városban tu vásárlás is a dolgai közé tartozott. Készítse össze a tea eszközöket, vásároljon matracot a piacon, továbbá rúzsot az asszonyoknak, árulja a ludakat és a lábasjószágot, és megint csak vegyen Wuyangból származó teát.
A Tang dinasztia teája
A Kaiyuan éveiben (713-741) üzletek árulták a forralt vízzel felöntött teát mindenhol a tartományban egészen a fővárosig. Vándorok, arra járók, szerzetesek aprópénzt dobtak az asztalra és egy csésze teát kaptak.
Egy VIII. századi író Feng Yan művében, a Fengshi Wenjianji 封氏聞見記 VI kötetében azt állítja a teaivásról, hogy az akkor már széles körben elterjedt volt. A megelőző korokban délen fogyasztották, de mostanra északon is élvezik jótéteményeit. A kötet szerint a korán szedett tea neve cha , a későbbi a ming. Ugyanez a kötet beszámol egy Jiangmo nevű szerzetesről, aki Taishan Lingyansi nevű templomában Shandongban működött, nagy tekintélyű tanító és a chan szekta tanulója volt és fáradságot nem kímélve terjesztette a tant. Amikor az esti étkezésről beszél, azt mondja, hogy azt el kell hagyni, és helyette teát lehet inni. Minden embernek a saját teáját kell magával hordania és a megfelelő időben elkészítenie. A tea Zhouxianból, Jinanból és Himinből származott és Jianghuaiból csónakon érkeztek a fővárosba, ahol az üzletekben nagy mennyiségben halmozták fel és tárolták és árulták a legkülönfélébb árakon.
Hódolati teák
770-től kezdve császári teakerteket jelöltek ki a Guzhu hegységben (a mai Changxing Zhejiangban). Ezekben a teakertekben a termés nagyobb részét, bizonyos teákból a teljes termést az udvarnak kellett felajánlani, más kertek közvetlenül az udvar irányítása alá tartoztak. A feldolgozás folyamatát szigorúan ellenőrizték. Az udvarba jutó ún. hódolati teát aztán diplomáciai és ajándékozási célra tartották fenn. A Tang dinasztia utolsó évszázadában a következő teák szerepeltek hódolati teaként. Egy részük ma is élő (Gu Zhu Zi Sun), más részük már nem beazonosítható a ma ott termelt teákkal. A Liu An valószínűleg már akkor is érlelt teaként létezett.
Gu Zhu Zi Sun 顾诸紫笋 A Gu Zhu bíbor bambusz rügyei gőzölt, préselt zöld tea ZheJiang
Yang Xian Cha 阳羡茶 Yixing tea gőzölt, préselt zöld tea Jiang Su
Shou Zhou Huang Ya 寿诸黄芽 gőzölt zöld tea Szecsuán
Xian Ren Zhang Cha 仙人掌茶 kaktusz tea gőzölt, leveles zöld tea, Hu Bei
Liu An cha 六安茶 gőzölt zöld tea Anhui
Tian Mu Shan Cha 天目山茶 Tian Mu hegyi tea gőzölt zöld tea Zhe Jiang
She Zhou Cha gőzölt zöld tea Jiang Xi
Wu Yi Cha 武夷茶 Wu yi hegyi tea gőzölt zöld tea Fu Jian
Alig tíz évvel később a tea adó tárgya lett és Zhao Zan javaslata alapján a tea termelésére adót vetettek ki, és ezek a teák vettek részt a Qingming (tavaszköszöntő) fogadáson.
Erről később részletesen szólunk.
|
A tea elnevezése
A Tang dinasztia idejére a teáról szóló írások, de főleg jegyzékek, szerződések egyre gyakoribbak, de igen nagy változatosságban fordul elő a tea elnevezése.
Nem véletlen, hogy Lu Jü is ezzel kezdi a teáskönyvben a tea ismertetését.
„Maga a fa a kua-lu-hoz, levele a gardéniához, virága a fehér vadrózsához, gyümölcse a pálmáéhoz, szára a szegfűszegéhez, gyökere pedig a dióéhoz hasonlatos. [A kua-lu Kuangcsouból származik, hasonló a teához, ám borzalmasan keserű és fanyar ízű. A pálma cangkuj fajtájú, gyümölcse a teáéhoz hasonlít. A diófa és a teacserje gyökerei egyaránt lefelé fejlődnek; ha kavicsba vagy törmelékbe ütköznek, a fiatal növények újból felfelé törnek.]
A tea írásjegyét hol ’fű’ gyökkel, hol ’fa’ gyökkel, hol pedig a ’fű’ és a ’fa’ gyökökkel együttesen jelölik. [A ’fű’ gyökkel a csa írásjegyet alkotják, ez szerepel Az írásjegyek kiejtése és jelentése a Kaj-jüan korban címû munkában; a ’fa’ gyökkel a csia írásjegyet alkotják, ez jelenik meg a Füvészkönyvben; a ’fű’ és a ’fa’ gyökkel együtt a tu írásjegyet alkotják, ez szerepel az Er-jaban.]
A következő elnevezései léteznek: csa, csia, sö, ming és csuan. [Csou herceg mondotta: „A csia biz’ keserű tea (ku-tu)].” Jang hivatalnok mondotta: „Su tartomány délnyugati részének lakói sö-nek hívják a csa teát.” Kuo hivatalnok mondotta: „Ha korán szüretelik, csa-nak hívják, ha későn szedik, ming-nek nevezik, de olykor csuan-nak is mondják.”]
Tokaji Zsolt fordítása Terebess Kiadó
Nagy tehát a változatosság és a bizonytalanság is, honnan származik pontosan és mi az, amit tea szóval jelölnek.
Még egyszer, szó szerint:
其字：或從草，或從木，或草木並。
qí zì : huò cóng cǎo, huò cóng mù, huò cǎo mù bìng.
A jele valószínűleg a fű/gyógynövény jeléből ered
Ezzel a chá茶 írásjegyet alkotják (a Wénzì yīnyì 文字音 義 i.sz. 736 szerint), vagy fából 梌 tú (a Běncǎojīng 本 草 經 füveskönyv szerint), vagy a kettő kombinációjából (荼 tú ahogy az 爾雅 Ěryǎ nevezi)
Érdekes módon a teára, mint a mondat alanyára itt a Shen Nong féle írásjelet használja.
“ 其 名 ：一 曰 茶， 二 曰 檟 ，三曰 蔎 ，四 曰 茗 ，五 曰 荈。 ”
“ qí míng: yī yuē chá, èr yuē jiǎ, sān yuē shè, sì yuē míng, wǔ yuē chuǎn. ”
Azaz: "ami a neveit illeti először is chának 茶nevezik, aztán jiǎ-nak 檟, aztán shè-nek蔎, majd míngnek 茗, végül chuǎnnak荈."
Ezek közül
檟 jiü: a szerző szerint Yang Xiong Han dinasztiabéli író munkája szerint Zhoūgōng (周公), a Zhou dinasztia hercege használta a 苦 荼 (kǔtú) jelölésére.
* 蔎 shè: a mai napig használják a szecsuáni népek a 荼 (tú) megnevezésére
* 茶 ,蔎 ,茗 , 荈 chá, shè, míng és chuǎn: a legenda szerint, Guōhóngnóng (郭 弘 農 ), az első szedés chá, amit a ming követ, aztán a shè, végül a chuǎn következik.
A "mai napig" Lu Jü idejére vonatkozik.
„A ku-csa teát mondják még tu-nak, hszüan-nak és ju-tung-nak. Jicsouban a folyók mentén, a völgyekben, a hegyeken, a dombokon, az útszélen is megterem. A téli fagy nem pusztítja el. A harmadik holdhónap harmadik napján szedik és kiszárítják. A kommentár azt mondja: » Bizonytalan, hogy ez vajon a mai csa-val – amit tu-nak is mondanak – azonos-e, melytől az ember nem alszik. « A Füvészkönyvhöz íródott kommentár szerint: »A Dalok könyvében az áll: Ki állítja, hogy a tu az keserű ku lenne? « Ezenkívül: »csin és tu, akár a szirup.« Mindkét mondat a ku-caj-ra, azaz a »keserű fűre« értendő. Tao Hung-csing ku-csa-nak, keserű teának nevezi, és a fák közé, nem pedig az ehető növények körébe sorolja. A ming-teát, ha tavasszal szüretelik, ku-csa-nak nevezik.” (Tokaji Zsolt)
A Lu Jü féle analízisben egyértelműen több növény, illetve több kor és termőterület különféle szedésű teája fordul elő. Ezek egybefésülését végzi el, amikor a tea neve a Cha Jing nyomán cha marad. Úgyis mondhatnánk, hogy Lu Jü munkája nyomán az első szedésű tea (cha) maradt a tea neve.
Lu Jü idején a tea elnevezése még kaotikus változatosságot mutat. Egyrészt tehát külön kifejezést használtak a külön időben szedett, kora tavaszi, nyári, stb. teára, másrészt mást használtak a tea megnevezésére a különféle dialektusokban és más, nem teából készült teákra használt írásjegyeket is a tea írásjegye alá soroltak, vagy fordítva.
A Ku tu minden valószínűség szerint a Dél-Kínában ma is megtalálható első számú nem-teának tartott kutint és kudingchát jelölte. kudingcha 苦丁茶 és 苦荞茶 ku qiao cha
Kuwei (苦味) azt jelenti: keserű íz.
A Lu Jü után következő időszakban a tea elnevezése egységes lett, úgy, hogy a később Fujianban tovább használt tu írásjegyéből egy vonalat elhagytak és azt cha névvel jelölték (a növény, ami 88 naponta hoz termést, a növény, ami összeköti embert, eget és földet).
|
